Sportcentrum
2008-10-30

Továbbra is keresik a kincseket

A Debreceni Sportcentrum Kht. által elindított „Kincskereső Program" az idei tanévben is folytatódik.
Célja felkutatni, kiválasztani, és képzésben részesíteni a debreceni oktatási intézményekben tanuló sporttehetségeket, és ez által megfelelő utánpótlást biztosítani a Sportiskola szakosztályai, valamint Debrecen felnőtt sportszervezetei számára.
A program vezetőjét, Keczeli Danica sportpszichológust kérdeztük az eddigi tapasztalatokról, és a jövőbeli elképzelésekről.

Mi hívta életre a programot?

A mai oktatási rendszerben a testnevelés háttérbe szorult. A versenysportnak a tanuláson kívül a TV, a számítógép, a plázák is konkurenciái lettek. A korábbi kiválasztási, beiskolázási módszerek már nem elég hatékonyak. A Kincskereső Programot praktikusan ez a „tény helyzet” hívta életre. Az a célunk, hogy a sokoldalú képzéssel megadjuk a sportban tehetséges gyerekeknek azt a lehetőséget, hogy több sportággal is megismerkedjenek. A tapasztalatok alapján a szakembereink el tudják dönteni, melyik sportágban lehet majd a sportoló palánta a legsikeresebb.

Mikor indult a program?

A program két éves múltra tekint vissza, a 2006/2007-es tanévben indult. Az első évben szélesebb iskolás rétegből próbáltunk válogatni, majd később a tapasztalatok alapján változtattunk ezen, és módosítottunk a programon. A harmadik osztályos (9 éves) diákokra kezdtünk el fókuszálni, ott végezzük az iskolai kiválasztást.

Miért pont a 3. osztályosok körében végzik a kiválasztást?

Változtatni szeretnénk azon a tévhiten, hogy a gyerekeknek már az óvodában „edzésre" kellene járniuk. Szerintünk az a kor számos sportág esetében még túl korai. Pszichológusként is úgy gondolom, az első és a második osztályban a gyerekeknek szükségük van arra, hogy megszokjanak egy új, teljesítménycentrikus világot. A harmadik osztály az, amely a legoptimálisabbnak tűnik, ahol már a gyerek komolyabban a sport felé is orientálható.

Ki nevezhető sporttehetségnek?

A sporttehetség nagyon összetett tartalommal bír. Három rendkívül fontos összetevője van: az örökölt képességek, a személyi és tárgyi feltételek és a környezet, ez esetben a család. Ez utóbbi szerepét kiemelném ennél a korosztálynál. Mivel 8-10 éves gyerekekről van szó, mindig fontos, hogy a szülők is úgy gondolják, hogy jó, ha gyermekük sportol, ezért őket is szorosan bevonjuk a folyamatba.

 Kérem, ismertesse a program menetét!

A gyerekek először egy sokoldalú képzésben vesznek részt, ami tartalmaz labdás- és atlétikai jellegű feladatokat, valamint úszást. Ezután következik a sportágspecifikus képzés, amikor a gyerekek megismerhetik a Sportiskolában működő szakosztályokat. Ilyenkor az egyes csoportok két hetet töltenek el egy-egy szakosztálynál.

 A tavasszal indított program hány gyereket érint?

Jelenleg 158 „kincs" vesz részt a programunkban, akiket nyolc csoportba osztottunk. Négy testnevelő tanár foglalkozik ezekkel a gyerekekkel.

Terveznek-e valamiféle újításokat a program hatékonyságának növelésére?
 
Novemberben sor kerül egy sportantropometriai és sportpszichológiai vizsgálatra. Mindkettőnek a sportág-választás miatt van fontos szerepe. A sportantropometria a 8-12 éves gyerekek várható felnőttkori testalkatának meghatározására hivatott választ adni.
A sportpszichológiai felmérés során pedig elbeszélgetünk a szülőkkel és a gyerekkel, ami alapján fény derül a sportoló palánták stressz- és monotónia-tűrő, helyzetfelismerő képességére, illetve arra, hogy a gyerek az egyéni vagy csapatsportágak iránt érdeklődik-e jobban.

Mi a következő lépés?

Hamarosan kezdődik a program harmadik éve. Kollégáimmal felkeressük a város iskoláit. Ellátogatunk testnevelés órákra, ahol keressük a tehetséges gyerekeket. A magyar sport és Debrecen város minőségi sportjának jövője rajtuk is múlik. Bízom abban, hogy sikerül őket megtartani a sportban, és akkor hozzájárulunk egy egészségesebb és sikeresebb generáció felnövéséhez.

Cs.I.