Sportcentrum
2010-07-21

Minden jó, ha jó a vége!?

Zárásként újabb magyar aranynak lehetett örülni az öttusa Európa-bajnokságon.

A debreceni öttusa Európa-bajnokság utolsó számát, a férfiak váltóversenyét rendezték meg kedden az Oláh Gábor utcai sportcentrumban. Miután a zárónapig csak a magyar hölgyek szereztek érmet (egy aranyat és egy ezüstöt), a feladat adott volt: uraim, legyenek szívesek valamit mutatni! És Marosiék mutattak is! Nem akármit, aranyat.

A csapatversenyben 5. lettek a magyar férfi öttusázók (előrébb nem végezhettek, hiszen Tibolya Péter kiesett a selejtezőben), egyéniben pedig a rosszul sikerül kombinált szám miatt még az első tíz közé sem tudtak bekerülni. Az elvárás éppen ezért a szakma és a közönség részéről is az volt, hogy váltóban bizonyítsák be azt, ami egyébként tény: a kontinens abszolút élvonalához tartoznak.

A várva (el)várt éremért Marosi Ádám, Kasza Róbert és Németh Róbert szállt harcba. A mezőny vívással kezdte a napot a sportcsarnokban, a mieink pedig – az egyéni versennyel ellentétben - szerencsére nem szúrtak ki magukkal: abszolút pozitív mérleggel (43 győzelem/29 vereség), 902 ponttal és a számot megnyerve válaszoltak erre a „pengés” kihívásra. Az úszás az EB eddigi minden napján jól ment a magyaroknak, kedden sem lehetett panasz a „vizes” produkcióra, hiszen a Pálvölgyi Miklós szövetségi kapitány éremért tempózó tanítványai az angolok mögött a második helyen zárták ezt a tusát.

Mindez azt jelentette, hogy a délutáni program (a lovaglás és a lövészettel kombinált futás) előtt Magyarország váltócsapata vezette a mezőnyt, 64 ponttal megelőzve a cseheket és 80 egységgel túlteljesítve az ukránokat.
A lovaglás is azt hozta egy ideig, amit vártunk, amit a közönség szeretett volna. A mieink bizonyították a „lovas nemzethez” való tartozásukat és szerves ragaszkodásukat, ami abban nyilvánult meg, hogy Marosi és Németh is hibátlan pályát ment (szintidőn belül), igaz, a harmadikként lovalgó Kasza „lekaszált” négy akadályt. A bajt tetézte, hogy a zsűri 20 pontra még meg is büntette a magyarokat, azon a címen, hogy nem volt ugyanolyan a lovaglónadrágjuk: ketten fehérben, Németh viszont feketében ült a nyeregbe. A házigazdák tiltakoztak, mondván, a tavalyi vb-n ebből nem csináltak problémát, de a levonást végül nem törölték el.

Így aztán rémületesen szoros volt az állás a kombinált szám előtt: a mieink 34 ponttal, azaz mindössze 8 másodperccel vezettek a csehek előtt („Az semmi” – kommentált a szövetségi kapitány), a szituációt ráadásul tovább nehezítette, hogy 20 másodpercen belül voltak a litvánok és az ukránok is.

Teljes világossá és egyértelművé vált, hogy kiváló lövőteljesítmény nélkül itt nem lehet nyerni. Ennek szellemében kezdték a hazaiak a kombit Kasza révén, aki bár kitett magáért, az egyéni Európa-bajnok Svoboda megelőzte. A második embereknél viszont már nem volt mese! A cseh teljesen „ellőtte” magát, Marosi Ádám viszont szinte hibátlanul teljesítve jókora előnyt szerzett – a legveszélyesebb üldözők ekkor már a lengyelek és a litvánok voltak. A befutóembernek jelölt Németh tudta, ha jól lő, arannyá változik minden, és Robi jól lőtt, mit jól, parádésan. A mieinket ezen a napon nem lehetett megverni, az utolsó kör már az ünneplésé volt, felállva tapsoló és üvöltő közönséggel és magyar zászlóval a kézben. A magyar férfi öttusázók tehát nem engedték, hogy a szurkolók és persze önnön maguk is csalódottan távozzanak a cívisvárosból. Magyarországé lett a második váltóarany is, az ezüstöt a lengyelek, a bronzot a litvánok szerezték meg.  

Összességében kijelenthető: volt már ennél sikeresebb világversenye is a magyar öttusának, ám azért a három érem (két arany, egy ezüst) nem értékelhető rossz teljesítménynek sem. Ráadásul Debrecen megszeretett egy újabb sportágat…