Cselgáncs

Történelem

Olimpiai érmest is adott a szakosztály 1975-öt írtunk, amikor három megszállott cselgáncsedző - Vass Barnabás, Sápi Miklós és Tarjáni László - bekopogtatott a Debreceni Sportiskola akkori igazgatójához, Sárkány Gáborhoz azzal a nem kisebb céllal, hogy az intézmény keretein belül működjön ezen túl a sportág utánpótlás-nevelése. Mivel a sportvezető felismerte a lehetőséget és a Debreceni Dózsa felnőtt gárdája is igényelte a magas szintű utánpótlás-nevelést, így az elhatározást hamarosan tett követte: szeptember elsején megalakult a cselgáncs szakosztály, a fent említett három edző irányításával.

Az első időszakban hatvankét fiatal ismerkedett a sportág alapjaival, s bár a bázisegyesület, a Debreceni Dózsa sok segítséget adott az induláshoz, de ekkor még az edzések igen nehéz körülmények között, birkózószőnyegen folytak, s központi telephelye sem volt a szakosztálynak. A következő évben megindult a fejlődés, igaz, ekkor még csupán három versenyen voltak a fiatalok. 1977-ben már nyolcvanegyre emelkedett a versenyzői létszám, s az év folyamán tizennyolc viadalon képviselték a Debreceni Sportiskola színeit a cselgáncsozók. Ehhez az esztendőhöz fűződnek az első érmes helyezések az országos bajnokságokon: a kisdobosoknál Szűcs János arany-, Nyilas Tibor pedig bronzérmet nyert, az úttörők mezőnyében Nagy János a harmadik, Lovas István pedig a második helyet szerezte meg. A következő években is számtalanszor állhattak dobogóra az országos bajnokságokon a sportiskolások, a fejlődés nagyrészt annak is köszönhető, hogy az intézménynek sikerült vásárolnia egy tatamit, egy igazi cselgáncsszőnyeget.

A másik nagy változást az jelentette, hogy megkapták a cselgáncsozók a Mikes Kelemen utcai Dózsa-edzőcsarnokot, így igazi otthonra lelt a sportág, s a fiatalok a Debreceni Dózsa felnőtt versenyzőivel együtt gyakorolhattak. A kezdeti edzői garnitúrából manapság már csak Sápi Miklós okítja a fiatalokat, akinek azonban van mire emlékeznie az elmúlt több mint negyedszázadból. A kiváló tréner - aki egészen a mesteredzői fokozatig vitte - kezei alatt az évek folyamán szinte valamennyi hajdúsági kiválóság - többek között Tar Mihály, Lámfalussy Anna, Sajó Gabriella és Sarkadi Mária is - megfordult hosszabb-rövidebb ideig. - A megalakulást követően négy évig mellékállásban végeztem az edzői munkát, majd 1979-től lettem főállású dzsúdóedző a sportiskolánál, ahol a mai napig is tevékenykedem - emlékezett vissza a kezdetekre Sápi Miklós. - Több száz gyermekkel kezdtük el annak idején a munkát, és legnagyobb örömünkre két év múlva már országos bajnok tanítványunk is volt. Azóta mindig az ország legeredményesebb utánpótlás-nevelő szakosztályai közé tartozunk.

Összesen nyolcvanhat versenyzőnk szerzett valamelyik korosztályban magyar bajnoki címet - nem egy közülük többször állhatott fel a dobogó tetejére -, s emellett a junior, az ifjúsági és a serdülő csapatbajnokságokon is rendre az első helyen végzetünk. Volt olyan esztendő, hogy a serdülő magyar bajnokság kilenc súlycsoportja közül hatot tanítványaim nyertek meg. Rettegett tőlünk az egész ország! A szakember elmondása szerint általában úgy háromévente bontogatta szárnyait egy jó évjárat - igen sikeresnek bizonyult az 1969-es, az 1971-es és az 1975-ös születésű gyerekekből álló évfolyam -, és minden esztendőben volt egy-egy húzóágazat, amely eredményesebben szerepelt, mint a többi. Ha már a korosztályoknál tartunk, érdemes elidőzni egy kicsit, és megtudakolni, vajon hogyan emlékszik vissza a sportiskolánál eltöltött évekre Csősz Imre a debreceni dzsúdóélet legeredményesebb versenyzője, aki igazán remek alapokat szerzett az intézmény keretei között.

A nehézsúlyú dzsúdós felnőttként olimpiai és világbajnoki bronzérmet, valamint Európa-bajnoki aranyérmet is nyert - számos egyéb magyar és nemzetközi siker mellett -, azaz nyugodtan kijelenthető, hogy nemcsak szűkebb hazájában, Debrecenben, hanem az egész magyar cselgáncséletben örökre beírta nevét a hallhatatlanok közé - Tarjáni László útmutatásai mellett ismerkedtem meg a sportág alapjaival, de a sportiskolában eltölt évek alatt sok edzővel dolgoztam együtt. Kiváló közösség jellemezte azokban az években a szakosztályt, sok tehetséges, fiatal versenyző szeretett volna bizonyítani, így az edzéseken igencsak meghajtottuk egymást.

A DSI-s cselgáncsozójaként korosztályos magyar bajnoki címeket és úttörő olimpiai győzelmeket is szereztem, és ezeken a versenyeken gyűjtött tapasztalatokat később is remekül tudtam kamatoztatni. Összegezve: kellemes emlékekkel gondolok vissza a sportiskolai évekre - foglalta össze gondolatait a pályafutását 2000-ben befejező fiatalember. És ha már Csősz Imre a trénereket említette, az évek alatt nem kevesebb, mint tizennyolc edző készítette fel a fiatalokat a rangos hazai és külföldi viadalokra. A régebbi időkben az alapítók mellett Illés Mihály, id. Tar Mihály, Fodor Gábor, Szabó Ferenc, Balogh Zoltán, Szinkulics János, Zöld György, Fábián János, Varga Tünde, Máté Sándor és Szabó Zoltán istápolta a komolyan cselgáncsozni szándékozó ifjakat, jelenleg pedig Nagy István, Czuprik István, Raus Tamás és Sápi Miklós pallérozza a DSI-s tehetségeket. Volt olyan szakasz, hogy egyszerre hét edzőt is foglalkoztatott a Sportiskola, de általában a 2-3 főállású edző alkotta a csapatot. Valamennyi edzőben közös, hogy mérhetetlen szeretettel viseltettek versenyzőik iránt, nem egy közülük pedig maga is a debreceni cselgáncsélet meghatározó személyiségének számít.

A szakemberek közül ez egyik legérdekesebb sors mindenképpen Nagy Istváné, aki versenyzőként megszerzett rengeteg tapasztalatát igyekszik átadni 1989 óta a hajdúsági fiataloknak. A DSI edzője Romániában, Nagyváradon ismerkedet meg a cselgáncs alapjaival, majd fiatal versenyzőként halmozta a korosztályos bajnoki címeket, és sikerült azt a bravúrt is véghezvinnie, hogy juniorként nyerte meg a román felnőtt bajnokságot, sőt, meg sem állt a junior EB bronzéremig. 1984-ben aztán a felnőtt kontinensviadalon is felállhatott a dobogó harmadik fokára, és úgy tűnt, előbb a Los Angeles-i olimpián, majd évekig a többi nagy viadalon is zászlóshajója lehet a román cselgáncssportnak, ám egy tollvonással elvették a kedvét a versenyzéstől, de legalább Debrecen egy remek edzőt nyert vele. - A Los Angeles-i olimpiára való indulás előtti utolsó nap közölték velem, hogy nem vehetek részt a viadalon, s ezt a döntést akkor és azóta sem magyarázta meg soha senki - tekintett vissza a nem túl vidám múltra Nagy István. - Természetesen óriási csalódást éreztem, hiszen akár az éremszerzésre is jó esélyem lett volna az olimpián, arról nem is beszélve, hogy úgy éreztem, kárba veszett a rengeteg munkám.

Fiatalon derékba törték a karrieremet, tizenkilenc évesen kiveszett a tűz belőlem. Néhány évig még versenyezgettem ugyan, de már közel sem olyan hévvel, mint korábban, majd 1987-ben még Romániában elkezdtem foglalkozni a gyerekekkel, de egyre komolyabb problémák jelentkeztek az életben és a sportban egyaránt, ezért úgy döntöttem, hogy a boldogulás reményében Magyarországra jövök. Kalandos körülmények között, a zöldhatáron átszökve jutottam el Magyarországra, s szerencsémre a Debreceni Dózsa előbb versenyzői, majd a sportiskola edzői állást is ajánlott, amit jelenleg is nagy szeretettel végzek.

Ha szakaszokra szeretnénk bontani az elmúlt több mint negyedszázadot, akkor az első szakasz minden bizonnyal a 1989-ig tartana, hiszen ebben a periódusban Sápi Miklós szakágvezető irányításával a tehetséges fiúk és lányok közös koordinálás alatt készültek a DSI-ben. 1989 és 2000 között speciális helyzet alakult ki az intézményben, hiszen a szakosztályon belül külön működött a fiú és külön a leány szakág. Előbbinek Czuprik István volt a vezetője, míg a gyengébb nem képviselőit Sápi Miklós edzette. Nem is akárhogyan, hiszen a kilencvenes évek elején Debrecen büszkélkedhetett az ország legeredményesebb női szakosztályával. Nem egy sportoló sokszoros utánpótlás országos bajnoknak vallhatja magát, emellett a nemzetközi eredményekben sem volt hiány.

Elég csak Lámfalussy Anna junior EB-3., vagy Sajó Gabriella és Sarkadi Mária EORV-győzelmét említeni, de Sági Edina, Sápi Krisztina és Nagy Andrea is kimagasló eredményeket produkált. 2000-ben aztán ismét egyesült a két szakág - Sápi Miklós lett a szakágvezető -, azóta inkább a fiúk viszik a prímet, köszönhetően Nagy István és Raus Tamás ténykedésének. Versenyzőik közül többen is többszörös országos és diákolimpiai bajnoknak mondhatják magukat, de két család gyermekei talán a versenyzőtársaknál is jelentősebb dicsőséget szerzett a cívisvárosnak. A Skapinyecz-gyerekekről és a Tőzsér-gyerekekről van szó. Előbbi család igazi dzsúdós família, hiszen az apa, id.

Skapinyecz József maga is számtalan kiváló eredménnyel büszkélkedhet, és a civilben orvosként tevékenykedő cselgáncsozó a társadalmi feladatokból is kiveszi a részét. Az talán nem is meglepő, hogy mindhárom fia a tatamik világának esett rabul, a legidősebb József, a középső Dávid és a legifjabb Balázs is kiváló eredményekkel büszkélkedhet. Az elmúlt huszonöt évben a rangos hazai és nemzetközi versenyek rendezéséből is kivette a részét a sportiskola.

A számos diákolimpiai, országos utánpótlás bajnokság és regionális verseny szervezése mellett tevékenyen részt vett a szakosztály a felnőtt magyar bajnokságok megrendezésében is (legutóbb 2000-ben randevúztak Debrecenben a sportág legjobbjai). Sőt, az 1981-es felnőtt Európa-bajnokságon is ott tüsténkedtek a DSI edzői és versenyzői. A sportág helyi szerelmesei remélik, hogy a jelenlegi versenyzők közül is rengetegen maradnak meg hosszabb távon e csodálatos sportág mellett.

A Debreceni Sportiskola színeiben országos bajnoki címet szerzett sportolók:
Lányok:
Zara Melinda, Szegedi Bernadett, Nagy Brigitta, Fehér Daniella, Kiss Tímea, Sarkadi Mária, Beck Edina, Demeter Szabina, Simkó Réka, Bencsik Judit, Lámfalussy Anna, Tóth Zsófia, Karasz Adrienn, Pintye Judit, Sajó Gabriella, Siteri Szilvia, Novák Szilvia, Polgár Beáta, Sági Edina, Nagy Andrea, Varga Enikő, Tőkés Szilvia, Mezei Ágnes, Kiss Orsolya, Németh Beáta, Fekete Zsuzsa, Forgács Dóra, Nagy Petra, Csendom Anna.

Fiúk:
Csősz Imre, Oláh Csaba, Szűcs János, Vasók Imre, Wladimir Ruszlán, Burai László, Hadházi László, Kiss László, Löki Márton, Antal András, Lugosi György, Csuri Zoltán, Madai Attila, Szabó Dániel, Sípos Péter, Pálfalvi Ferenc, Aranyi Zoltán, Skapinyecz Dávid, Tőzsér Norbert, Bán András, Németi Zoltán, Oláh István, Balogh Zoltán, Szabó Ferenc, Demeter Tamás, Kárándi Dániel, Ivánka Tibor, Barna János, Fodor Miklós, Sipos László, Csedrik Viktor, Balogh Sándor, Barnusz Péter, Kiss Tamás, Mezei András, Szabó Tibor, Majoroczki Emil, Szilágyi Zsolt, Nagy Bence, Nyilas Tibor, Tar Mihály, Hamar Csaba, Sulyok László, Szűcs László, Bodnár András, Brandtner János, Lőrinczi Tibor, Fedora Sándor, Varga Lajos, Nagy Attila, Bere Attila, Kozma József, Szegedi István, Balogh Zsolt, Skapinyecz Jószef, Tőzsér Sándor, Madarász Attila, Papp Zoltán, Madarász Tamás, Kányási Roland, Nagy István Levente, Csiszár Balázs.

Események, versenyen elért eredmények 2011-ben:
január 22-én Felnőtt Országos Rangsor Verseny:
I. hely Ferenczi Fruzsina 78 kg
III. hely Nagy István L. 90 kg

január 29-én Ifjúsági Országos Verseny:
III. hely Kányási Roland 73 kg
III. hely Nagy Petra 70 kg
III. hely Görög János 73 kg

január 30-án Felnőtt Magyar Köztársaság Kupa:
II. hely Nagy István L. 90 kg
III. hely Madarász Tamás 90 kg

február 4-5.-én Nagyváradon nemzetközi edzőtáborban vettünk részt
február 13.-án Hungária Világkupán (51 ország válogatott versenyzői vettek részt) Madarász Tamás V. helyezést ért el

február19.-én Ifjúsági Magyar-bajnokság:
I. hely Kányási Roland 73 kg 5 győztes mérkőzéssel
III. hely Nagy Petra 70 kg

február 26-án Junior Országos Rangsor Verseny:
I. hely Ferenczi Fruzsina 78 kg
I. hely Nagy István L. 90 kg

2011. évben a szakosztály legeredményesebb sportolója:
Kányási Roland (1996), (73 kg)
Ifjúsági magyar-bajnok,
Európa –kupa 3. helyezett.
Ifjúsági válogatott kerettag.

Görög János (1997), (73 kg)
2011. évben a szakosztály jó tanuló, jó sportolója (ötös!)
Serdülő magyar bajnok,
Serdülő Világkupa 2. helyezett.
Ifjúsági válogatott kerettag.

Nagy Petra (1997), (+63 kg)
ifjúsági magyar bajnokság 3. helyezett,
serdülő magyar bajnokság 3. helyezett,
Serdülő Világkupa 1. helyezett.
Ifjúsági válogatott kerettag.

Ferenczi Fruzsina (1994), (70 kg)
Junior Magyar bajnokság 2. helyezett.

Nagy István Levente (1992), (90 kg)
U23 Magyar bajnokság 3. helyezett.

Csendom Anna (2000), (+49 kg)
Diák ” B” Magyar bajnokság 2. helyezett.

Czuprik Tamás (2001), (45 kg)
Diák ”C” Magyar bajnokság 3. helyezett.

További helyezések:
Junior Magyar bajnokság:
V. hely Rácz Roland (90 kg)
V. hely Nagy István Levente (90 kg)

Serdülő Magyar bajnokság:
V. hely Csiszár Balázs (+81 kg)

Diák”C” Magyar bajnokság:
V. hely Póta Sarolta (33 kg)
IV. hely Barabás Eszter (30 kg)
V. hely Goda Gábor (42 kg)
V. hely Gyulai Zsombor (55 kg)