Labdarúgás

Történelem

Országos hírű műhelymunka négy évtizeden át A labdarúgó szakosztály sportiskolán belüli megalakulására többen, többféleképpen emlékeznek, amit nem könnyít meg, hogy már nincsenek meg az eredeti dokumentumok. Az évtizedek óta a DSI-nél dolgozó Bradács Miklós testnevelő tanár szerint az akkori igazgató, Tatár Miklós egyetértésével 1969 őszén ő hozta létre, s elsősorban az Új Élet Parki Általános Iskola 1959-ben született diákjaiból toborozta a csapatát. Rácz Zsolt, Bereczki András, Czinege János, Buglyó Imre és Groska László mellett a város más iskoláiból csatlakozott hozzájuk Váczi Gyula, Fiedler Sándor, Makszin Miklós és Kertész József, akikkel együtt a Református Gimnáziumban kezdték el az edzéseket.

A sportiskolában szakágvezetőként, illetve vezetőedzőként két év megszakítással 26 évet eltöltő Csende Sándor szerint a komoly munka, azaz a szakosztály tényleges beindítása 1970-re esik. Edző kollégáival, Elek Gyulával, Huszti Ferenccel és Fülöp Kornéllal ekkor kezdték meg tudatosan felépíteni a focista utánpótlást, később Husztit Nótás Jenő váltotta fel. Csende Sándor szerint ez akkor országosan is egyedülálló, úttörőmunkának számított. Korosztályos képzés keretében négy korcsoportban foglalkoztak a tehetséges gyerekekkel, míg Bradács Miklós az előkészítő csoportok munkáját irányította 1972-ig.

A korosztályos csoportokat az edzők természetesen toborzással szervezték meg. Így került a DSI-hez Herczeg András is, aki később a DVSC NB I/B-s csapatában játszott, majd edzőként 1995-ben bajnokságot nyert a sportiskola ifjúsági B csapatával, amiért az év utánpótlás edzőjének is megválasztották. Közben már pályaedzője volt a Loki felnőtt NB I-es alakulatának, melynek két évig a vezetőedzője is lett. Máig nem felejtette el első mesterét, Elek Gyulát, akinek halála után előbb Huszti Ferenc, majd Nótás Jenő vette át csoportjuk, az 1956-os születésűek edzését. Úgy emlékszik az '57-esekkel Csende Sándor, az '58-asokkal Fülöp Kornél, míg a legfiatalabbakkal Bradács Miklós foglalkozott. Jóllehet az ő idejükben még csak a városi bajnokságban szerepelhettek, ketten közülük - Herczeg András és Puskás Gyula - felnőttként a másodosztályig vitték. Orosz Lászlóval és Primó Lászlóval, ők alkották a bűvös négyest, amely az ifi csapat gerincét adta.

A szakemberek egybehangzó állítása szerint a csatár Primó volt a legtehetségesebb, ő vihette volna a legtöbbre, de sajnos családi körülményei és akarati tényezők miatt elkallódott. A korabeli fotón Elek Gyula mellett Oláh János, Kovács György, Kovács Zsolt, Horváth Miklós, Nagy Sándor, Puskás Gyula, Gutai Sándor, Haller István, Primo László. Guggolnak: Nagy Miklós, Nemes Mihály, Herczeg András, Bencsik András, Rédei Gusztáv (ölében Csende Sándor fia Zsolt) és Orosz László. A megszállottan dolgozó edzők munkája három-négy év alatt beérett. Fülöp Kornél csapata - Gulyás János, Takács Barna, Kun Lajos, Gál Sándor, Berettyán Gyula, Szilágyi Imre, Ujj András, Pántya Lajos, Löki Ferenc, Rácz Péter, Molnár László, Oláh Ferenc, Andirkó Sándor és Kovács Lajos - 1973-ban a ZTE és a SZEOL mögött a harmadik helyen végzett a Savaria kupán. Jól mutatja a debreceni utánpótlás akkori erejét, hogy a Hajdú-Bihari Napló 1974. Február 13-i tudósítása szerint a DSI négy csapata közül három idegenben győzte le az Újpesti Dózsa hasonló korú fiataljait, egy pedig döntetlent játszott. Az 1956-57-esek Nótás Jenő irányításával 1-0-ra (gólszerző: Nagy M.), a Fülöp Kornél vezette '58-asok 2-1-re (g: Rácz, Andirkó), az 1959-esek már Szabó Bélával 6-1-re (g: Zavaczki 3, Groska 2 és egy öngól) győztek, míg a '60-asok Morvai Antal irányításával 2-2-es dötetlent (g: Szabó, Sallai S.) játszottak.

Még ebben az évben a DSI legfiatalabb csapatának a gerincét adó Új Élet parki Általános Iskola Bereczki András, Tóth József, Fiedler Sándor, Sanyó Imre, Tatár Tibor, Györkei Gyula, Kovács Zoltán, Nagy József, Barna János, Buglyó Imre, Szabó Imre, Rácz Zsolt, Zavaczki Sándor összetételű gárdája pontveszteség nélkül, 24-1-es gólkülönbséggel nyert úttörő olimpiai bajnokságot Kaposvárott. Ezek az eredmények már előrevetítették a debreceni futballutánpótlás dicső éveit. A DSI ezt megelőzően is felhívta már magára a figyelmet azzal, hogy két olyan fiatalt adott át a DVSC NB I/B-s együttesének, akik rövid időn belül beverekedték magukat a kezdőcsapatba.

A később a Budapesti Honvédba igazoló, és a válogatottban 27 alkalommal szerepelt Bodonyi Bélára egy középiskolás meccsen figyelt fel Csende Sándor 1971-ben. A Péchy Mihály Építőipari Szakközépiskolába járó, de jászsági illetőségű fiú két év alatt kinőtte a sportiskolát, s a közgazdasági technikumba járó, szélvészgyors Babály Lászlóval együtt a Lokihoz került. Rövid időn belül mindketten állandó kezdőemberek lettek. Igaz Babály elsősorban fürge lábaival hívta fel magára a figyelmet, bár Puskás Lajos búcsúmeccsén a Vasas kapusának, a legendás Mészáros Bubúnak balszélről lőtt hatalmas gólja máig beszédtéma az akkori B-közép tagok között. Ennek ellenére inkább a neki testhezállóbb atlétikát választotta, s egészen a moszkvai olimpiáig jutott a többszörös magyar bajnok sprinter.

Bodonyi már a DVSC-ben megcsillogtatta kivételes képességeit, gólérzékenységét azonban 1975-től a Honvédban és a válogatottban kamatoztatta. Az aktív pályafutását a DVSC-ben befejező Szabó Béla 1973-ban került a sportiskolához, és már a következő évben második helyen végzett csapatával a Pajtás-kupában. A kaposvári úttörő olimpián győztes gárda is az ő tanítványaiból került ki. Így aztán nem csoda, hogy a következő Pajtás-kupán már nem találtak legyőzőre. Itt érdemes megjegyezni, hogy egy-egy sportiskolás csapat sikere több edző munkáját is dicséri, hiszen egymásnak adták át a különböző korosztályokat. Ebben az időszakban 1977-ig Szabó Béla töltötte be a szakágvezetői tisztséget a külföldön edzősködő Csende Sándort váltva. A szakosztálynál dolgozott még Fülöp Kornél technikai vezető, valamint Morvai Antal, Szilágyi József, Siket Zsigmond edzők és Vigh Sándor szertáros. A jól kiépített utánpótlás nevelés 1977-ben hozta meg igazi gyümölcsét, amikor a DSI 1959-ben illetve '60-ban született játékosaira épülő hajdú-bihari válogatott nyerte meg a megyék közötti bajnokságot.

A Népstadionban április 30-án megrendezett Magyarország - Szovjetunió vb-selejtező előtti döntőben Sallaiék 2-0-ra verték Komárom megye válogatottját. Óriási fegyverténynek számított ez akkoriban, hiszen ne felejtsük el, a mieink egy sor olyan megye csapatát előzték meg, amelyek élvonalbeli csapattal is rendelkeztek. A siker részesei a korabeli fényképen balról: Szabó József a megyei szövetség főtitkára, Kiss Gyula intéző, Szabó József, Durucskó, Bereczki, Czigány, Szabó Béla edző, Belényesi, Jakab, Borbély, Gajdán, Fülöp Kornél technikai vezető. Guggolnak: Fiedler, Mohácsi, Kathy, Rácz Zs, Buglyó, Barna, Sallai S, Zavaczki. A sporttörténeti sikert követően Szabó Béla szakágvezető a DVSC pályaedzője lett, és átadta csapatát Darabos Attilának. Az ígéretes fiatalok közül az ifi válogatott Sallai Sándor, Mohácsi Gyula és Belényesi László a Loki keretéhez került, így már a gárda nem tudott a korábbiakhoz hasonló eredményeket elérni. Igaz, közben az utánpótlás nevelést is átvette a város egymással rivalizáló két egyesülete, a DVSC és a DMTE.

A megosztott erőket 1979-ben ismét egyesítették, és a fúzióval létrejött DMVSC vette át a fiatalok versenyeztetését. Csende Sándor lett a vezetőedző, a legkisebbekkel Vaczlavik Ferenc és Molnár József foglalkozott, míg különböző korosztályok edzői: Bradács Miklós, Gócs Lajos, Magyar György, Albert László, Leányvári László, Kónya Gyula, Sidó Csaba és Szilágyi József voltak. A sportiskolában már bevált labdarúgó tanterv szerint haladtak a csapatok. Míg a jobbára csak a felnőttekre koncentráló két klubban mindössze heti három edzést tartottak, és télen még ez is szünetelt, addig a DMVSC-nél minden héten öt foglalkozás szerepelt a programban.

Ennek eredményeként Kerekes Csaba, Magyar Zsolt, Till Lajos és Nagy Zsolt korosztálya válogatott keretében is helyet kapott. Később folytatta a sort Dúró József, Plókai Mihály és öccse Attila, aki Dúróval együtt felnőttként is többször magára húzta a címeres mezt. Ahogy annak idején Csende Sándor nyilatkozta a megyei napilapnak, felszerelési gondjaik nem voltak, mind az Oláh Gábor utcai, mind a Vágóhíd utcai sporttelepen jó körülmények között dolgozhattak. A legnagyobb gondot a csapatok versenyeztetése okozta, mivel akkoriban az MLSZ három ifjúsági és négy serdülő együttes működtetésére kötelezte az NB I-es klubokat. Ugyanakkor, csak az ifi I-nek és a serdülő I-nek írt ki bajnokságot. Ennek hiányában a többi ifjúsági korú játékos a járási bajnokság másodosztályában játszott. Így sem jelentett gondot a 10 csapat feltöltése, akkoriban még szívesen mentek focizni a gyerekek. Emellett a klub meghirdette a DMVSC Kupát, melyen a debreceni iskolák 9-10 éves tanulóiból álló csapatok mérték össze erejüket, és a legjobbakat leigazolták Csende Sándorék.

Többek között így tűnt fel Sándor Tamás is, aki később sok más társával a Hunyadi János Általános Iskola labdarúgó-tagozatos osztályába járt. Velük még részletesen foglalkozunk, most előbb egy korábbi korosztály nagy sikerét idézzük fel. A nyolcvanas évek elején a legjobb ifjúsági csapatok nemcsak a bajnokságban, hanem a kupában is megküzdöttek egymással. A DMVSC gárdája az egy esztendővel korábban visszatért Szabó Béla edző irányításával nyolc ellenfelet legyőzve került az 1982-es döntőbe. Erre, akárcsak öt évvel korábban a megyék közöttire, a Népstadionban, egy válogatott mérkőzés előtt került sor.

Érdekesség, hogy az ifjúsági finálét követő Magyarország - Peru összecsapáson a debreceni Sallai Sándor is pályára lépett, akárcsak annak idején a veszprémiek ellen. Az Országos Ifjúsági Kupa döntőjében a győrieket 11-esekkel verő DMVSC-ből válogatott nem, de számos élvonalbeli játékos lett. Elég csak Till Lajosra, Magyar Zsoltra, Váczi Bélára, Ludánszki Istvánra, Szabó Lászlóra és Fekete Alfrédra gondolni. A többiek is megérdemlik, hogy megemlítsük a nevüket: Tokaji, Holp, Kozma, Sterczel, Szabó I., Kovács, Juhász Kiss, Déél, Jeremiás, Tóth, Halmi és Kukk. Jóllehet egy 1986-os cikkben Csende Sándor úgy jellemezte a korábbi helyzetet, hogy a DMVSC-nek nyűgöt jelentett az utánpótlás nevelés, érdemes egy másik, '83-as kiadványból felidézni a labdarúgó szakosztály életét. "Hajdú-Bihar megyében a labdarúgó utánpótlás-nevelés a DMVSC-re épül.

Amolyan sportiskolás korosztályos képzés valósul meg a megye és Tiszántúl legnagyobb egyesületénél. Nyolcéves kortól 18 évesig tart a képzés. Nyolc és tíz év között pillanatnyilag két előkészítő csoport működik Szabó Béla és Gócs Lajos vezetésével. A 11 évesekkel Vaczlavik Ferenc foglalkozik. Ezt követi három korosztály 12 és 14 év között. A serdülő IV. trénere Gócs Lajos, a III.-é Szilágyi József, II.-é pedig Morvai Antal. A 15 évesek, a serdülő I. Szilágyi Zoltán keze alatt dolgoznak, míg az ifjúsági II. mestere Albert László. Az egyesület utánpótlás-válogatottját, az I. osztályú bajnokságban szereplő ifjúsági I. csapatot pedig Szabó Béla irányítja." Ebben az időszakban az utánpótlás szakágvezetője újra Csende Sándor lett, aki akkor még így nyilatkozott: Nyolcan vagyunk, együtt kell dolgoznunk, egy közös célért: hogy a gyerekekkel megszerettessük ezt a sportágat! Nevelőmunka ez, fontos az egység, fontos az, hogy egy meghatározott koncepció alapján dolgozzunk.Tisztában vagyunk azzal, hogy ránk azért van szükség, mert egy ilyen felnőtt csapata, egy jó NB I-es gárdája van a DMVSC-nek. Szerintem jó is a kapcsolatunk, de természetesen vannak bizonyos érdekütközéseink. Például szerelésgondjaink. Éppen ezért szükség volna megállapítani azt az összeget, ami a labdarúgó-szakosztályon belül az utánpótlás rendelkezésére áll.

A szakágvezető három évvel később már sokkal keményebben fogalmazott, amikor az újságíró észrevételezte, hogy abban az időszakban egyetlen debreceni fiatal sem volt tagja a korosztályos válogatottaknak. "Most is vannak ügyes, rátermett srácok, de az utánpótlás nevelését csak elhivatott és jó edzőkkel érdemes csinálni. A gond az, hogy egyre kevesebben mennek erre a területre, mert az anyagi megbecsülés rendkívül alacsony. A DMVSC nem tudta megoldani a vállalt feladatokat, mindig csak az első csapatra koncentrált mindenki. Ez emésztette fel az anyagi és erkölcsi forrásokat, mígnem perifériára jutott a fiatalok nevelése." Ezek után nem csoda, hogy 1986 második félévtől a labdarúgó utánpótlás-nevelés is visszakerült a DSI-hez. Az 1987-es hivatalos beszámoló szerint az évfolyam rendszer jól kiépített, de az egyes korcsoportok a játékerő és a tehetség szempontjából nagyon eltérőek. Az ifjúságiak a korábbi évek rendszertelen munkája miatt gyengék. Az ifi I. edzéseit a Loki egykori népszerű "tanár ura", Nagykaposi Elemér irányította, a II-vel Gócs Lajos, a serdülő I-el pedig Szilágyi Zoltán foglalkozott. Ekkora már a felső tagozat mind a négy évfolyamában folyt a képzés a Hunyadi általános iskola labdarúgó osztályaiban.

Velük a nyolcadikosoktól lefelé Sidó Csaba, Molnár József, Albert László és Szilágyi József dolgozott, míg az előkészítő csoportot Bereczky András vezette. A sportosztálynak köszönhetően az elkövetkező években a Hunyadi általános iskola leány kézilabda-, és fiú futballcsapata állandó résztvevője lett a diákolimpiai döntőknek. Ezek után nem csoda, ha a megyei válogatottban egyszerre 14 sportiskolás szerepelt, amint azt a korabeli fénykép is bizonyítja: Sidó Csaba mellett Földesi András, Szathmári József, Helmeczi László, Sándor Tamás, Boros Norbert, Komolay Béla, Hodos Sándor, Szabó Imre, Kvesztár László. Előttük, balról: Szabó Zsolt, Mogyorós János, Keczán Illés, Dombi Tibor, Soós Zoltán (és két nem sportiskolás), Szatmári, Hűse.

Itt kell megemlíteni, hogy az utánpótlásképzés eme formáját 1983-ban vezették be a DMVSC-nél, s kezdetekben Vaczlavik Ferenc és Sidó Csaba foglalkozott a Hunyadiba irányított focista palántákkal, akik a kézilabdás lányokkal jártak egy osztályba. A "hőskorra" emlékezve Sidó Csaba mesélte: "a srácok nulladik órára jártak edzésre, majd tízóraiztak, amit minden reggel a Simonyi ABC-ből vittünk nekik. Az üzlet vezetője, Kovács Tibor nagy Loki-drukker volt, és a szívesen segített nekünk is. A náluk vásárolt kakaó, kifli és túrórudi mellett, többször kaptunk szendvicset, amit a beosztottjaival készíttetett kora reggel." Dacára az odaadó hozzáállásnak, a DMVSC-nél nem vált be az utánpótlás nevelés. Jól mutatja a visszafejlődést az a beszámoló, amit Csende Sándor a DSI-hez való visszakerülés első félévéről írt: A Vágóhíd utcai sportlétesítményben embertelen viszonyok uralkodnak.

Ragyogó napsütéses időben NB-s ifi és serdülő csapatunk - egyesek rosszindulatú szeszélye folytán - bokáig érő porban játszik. Ez a helyzet felmérhetetlen erkölcsi kárt okoz az egyesületnek, valamint az ellenfelek, a szülők és a szurkolók körében. Ennek ellenére abban az időszakban 11 DSI játékos volt tagja valamelyik korosztályos válogatottnak: a középpályás Körösi Zsolt, a kapus Szabó László az ifiben, a védő Czuna Péter, a középcsatár Kerek János az ifi C válogatott keretben, Bernáth Lajos, Fekete Tibor, Körösi Tibor középpályások, Czakó Viktor beállós, Sándor Tamás középcsatár, Helmeczi László beállós és Komolay Béla középpályás a különböző serdülő válogatottakban. A következő években csatlakozott hozzájuk Veres Sándor és Pál Balázs, de az újabb komoly sikerre 1988-ig kellett várni.

A Sándor Tamás nevével fémjelzett, sportiskolásokból álló Hunyadi együttese megnyerte a diákolimpiai döntőt. A csapat tagjai: Deák A., Deák L., Soós Z., Komolay D., Hódos S., Nyikon L., Rozsos Zs., Boros N., Boros A., Kovács P., Kovács Zs., Tar Gy., Helmeczi L., Vadai M., Szathmári J., Sándor T. Mesterük, a DSI-nél négy év megszakítással 1979 óta dolgozó Sidó Csaba szerint Sándor mellett Szabó Zsolt volt a legtehetségesebb, de a szintén szépreményű Soós Zoltánhoz és Kvesztár Lászlóhoz hasonlóan ő is elkallódott a felnőtt kor küszöbét átlépve. Sidó Csaba viszont 1989-ben elnyerte az év utánpótlás edzője címet. Abban az esztendőben nemcsak a diákolimpiát nyerték meg tanítványai, de másodikok lettek az országos serdülő kupában és harmadikok a bajnokságban. Az 1979-ben létrejött fúzió tíz év után megszűnt. A DSI edzői karában is jelentős változások mentek végbe, amit a DMVSC-t alkotó két egyesület szétválása indokolt. Ettől kezdve a sportiskola a DVSC-nek és a DMTE-nek is nevelte az utánpótlást.

1989-90-es és az 1990-91-es szezonban a DMTE jogán az NB II-es utánpótlás bajnokságban egy serdülő, és egy ifjúsági csapatot indítottunk. Ez utóbbi évadban az ifi csapattal Szilágyi József, a serdülővel Herczeg András szerepelt. Az ifi játékosok közül többen (pl.: Móré, Szatmári) szerepeltek az akkor már gyengélkedő DMTE felnőtt csapatában is. Ebben az időszakban a DSI-nél Sidó Csaba, Herczeg András, Zolnai Lajos főállásban, míg Szilágyi József, Molnár József, Bakó Tibor, Lengyel András, Kiss János, Deme Ferenc, valamint Siket Zsigmond edzők mellékállásban dolgoztak. Csende Sándor szakágvezető szintén mellékfoglalkozásban tevékenykedett. A jól kiépített évfolyam rendszerben a sportági iskolai képzésnek köszönhetően néhány év alatt sikerült ismét lerakni egy sikeres csapat alapjait. Ebben közrejátszott, hogy a kiválasztás és a beiskolázás már kiterjedt a megyén túlra is. Egyre többen jelentkeztek az ország más részeiből, de főleg a szomszédos Szabolcs-Szatmár-Beregből.

Ebben az időszakban a játékosok közül kiemelkedett Harangi Péter, Kovács Norbert, a Nyíregyházáról igazolt Dobos Attila, a Loki egykori pengés irányítójának az öccse, Selyem Attila és a kapus Matkó Zsolt, aki még középhátvédként kezdte pályafutását. Ők valamennyien a válogatottságig vitték. Abban is nagy részük volt, hogy a Hunyadi 1976/77-es születésű csapata Herczeg András edző irányításával 1991-ben második lett a Tatán megrendezett diákolimpiai döntőben. Rajtuk kívül Varga Zsolt, Lőrincz Zoltán, Pataki Zoltán, Csahóczi Tamás, Halmi Péter, Pinczés Ferenc, Erdei Ferenc, Keserű Sándor, Nagy Krisztián, Zahari József, Gyarmati Róbert, Nagy István és Katona András alkotta az ezüstérmes gárdát. A még sikeresebb munkát azonban hátráltatta a továbbra is megoldatlan létesítményhelyzet, hiszen télen a labdarúgók egyedül a DSI szakosztályi közül egyáltalán nem tudtak teremben edzeni. Némileg enyhített a gondokon, hogy 1991-ben megszűnt a DMTE labdarúgócsapata, így kevesebb csoportban folyt tovább a képzés.

Lényeges változás még, hogy a Hunyadihoz hasonlóan Irinyi középiskolában is beindult a sportági osztály. Ezzel könnyebbé vált a nyolcadik osztályt befejező játékosok középfokú oktatási intézménybe irányítása. Így a csapattagok továbbra is együtt maradhattak, ami mindenképpen javított a csapatszellemen. Még egy fontos eseménye ennek az évnek, hogy a DSI öt legígéretesebb labdarúgójával, Sándor Tamással, Dombi Tiborral, Nagy Csabával, Bernáth Lajossal és Czuna Péterrel szerződést kötött az NB II-es DVSC. A következő évben Madar Csaba is követte őket, s a Loki nagyrészt nekik köszönhetően visszajutott az élvonalba. Később Sándor, Dombi és Madar vezéregyénisége lett az 1995-ben bajnoki bronzérmet szerző DVSC-nek, és az atlantai olimpiára kijutó válogatottnak is. Ekkora már országos elismerést vívott ki magának a DSI labdarúgó szakosztálya, melynek munkáját a két sporttagozatos osztály mellett több általános iskola és a Csokonai gimnázium is nagyban segítette.

A fiatalok magas színtű képzéséhez óriási segítséget nyújtott a Kartács utcai Sportkollégium is, amely többek között lehetővé tette a tehetséges diákok Debrecenbe csábítását. Ezekben az években bontogatta szárnyait egy nagyon tehetséges korosztály, melynek tagjai Zolnai Lajos, illetve Herczeg András irányításával egyre jobban összekovácsolódtak. Az 1978, illetve '79-ben született játékosokból álló serdülő csapatok végig verték az NB II mezőnyét, és mindkét évben az első helyen végeztek. Ekkor már létesítmény hiány sem hátráltatta a minőségi munkát. Az ígéretes korosztály fejlődése töretlen maradt akkor is, amikor a nagyok az élvonalba jutottak 1993-ban. Az 1993/94-es bajnokságban még csak az ötödik helyen végzett a Herczeg András által vezetett ifi B gárda, ám a következő bajnokságot utcahosszal nyerte a riválisok előtt (fotó).

A DSI labdarúgó szakosztálya történetének számos nagy sikere közül talán ez volt a legnagyobb, hiszen később az élvonalban is bemutatkozó, illetve a felnőtt válogatottig is eljutó 16-17 éves játékosok mindössze egyetlen vereséggel szereztek aranyérmet korosztályukban. Ráadásul a nyitányon kaptak ki 2-1-re a Videotontól Székesfehérváron, ám azt követően zsinórban 29 győzelem következett. S, hogy mennyire ígéretes volt ez a társaság, jól bizonyítja, hogy a következő évben az egy évvel idősebbek között is a második helyen tudtak végezni, pedig legjobbjaik már a juniorok között szerepeltek. Többek között mindkét mérkőzésen legyőzték a bajnoki címet szerző MTK-t. Ráadásul Herczeg András ekkor már javában a DVSC-nél pályaedzősködött, ahol 1997-től vezetőedző lett. Természetesen tehetséges tanítványaiban látta a jövőt, s talán túlzottan is rájuk akart támaszkodni. A ragyogó karriert befutó Böőr és Bernáth, valamint, Frida, Madar T., Nagy Zs. már korábban helyet követelt magának a Lokiban, ő pedig mélyvízbe dobta még Bencziket, Bencsiket, Szabó Jánost, Harangit és Sárkányt.

Visszakanyarodva a DSI-hez, 1996-ban ismét váltás következett be a szakágvezetésben, Csende Sándor helyét Sidó Csaba vette át. A Loki egykori kiválóságai, Jankovics Sándor, Mező József és Nagy Lajos főállásban, míg Magyar György, Zolnai Lajos, valamint Szilágyi József mellékállásban edzette a fiatalokat. Ebben az évben kezdték működésüket az 1-4. osztályosokat foglalkoztató előkészítő csoportok a város hat általános iskolájában és egy vidékiben. A következő évben Sidó Csabát Magyar György váltotta, és alaposan kicserélődött az edzői kar is. Csak Sidó, Szilágyi, Mező és Jankovics maradt, melléjük csatlakozott Berettyán Gyula, Szűcs János, Kun Gyula és Horváth Béla. Ebben az időszakban jutott el a korosztályos válogatottságig Nagy Árpád és a kapus Erdei Miklós. Újabb általános iskolák bevonásával már közel háromszáz gyerek rúgta a labdát az előkészítő csoportokban, ahonnan a legjobbak a Hunyadiba kerülhettek.

Ekkor több mint négyszáz(!) tagot számlált a szakosztály. Ezt a létszámot nem is lehetett tartani 1998-ban, amikor újabb nagy változások történtek a DSI labdarúgóinál. Megismételve magát a történelem, ismét gazdát váltottak a sportiskolások, félévkor átvette őket a DVSC, pontosabban a négy legidősebb korosztály a felnőtt csapatot is működtető kft-hez került. Magyar Györgyöt Czóbel Levente váltotta fel a szakágvezetői poszton. A felsőbb korosztályokból visszamaradt játékosokhoz újakat toborozva, illetve igazolva a DSI az amatőr ifjúsági bajnokságokban indította csapatait. A következő év márciusában aztán újra a sportiskolához került vissza a Lokinak átadott négy csapat is. Ez komoly gondot jelentett a szakosztálynak, mert a versenyeztetésükhöz sehonnan sem kapott támogatást.

A következő idényre egy újabb változással kívántak enyhíteni a gondokon: a Professzionális Nemzeti Bajnokságban szereplő felnőtt gárda érdekeit szem előtt tartva az Olasz Focisuli a 14 évesnél idősebb játékosait egy évre kölcsönbe adta a DSI-nek. Az ezredfordulóra esik a sportiskolához egy évvel korábban visszatért Szabó Béla újabb sikere: az 1986-os születésű játékosai serdűlő kupát nyertek a fővárosban. A hat területi csoportgyőztes küzdelmében első sportiskolás gárda névsora: Barna László, Kiss Zoltán, Tóth Péter, Dalnoki Attila, Nagy Mihály, Rátkai Sándor, Debreczeni Dávid, Kormos László, Fábri Tibor, Dávid Gábor, Kalu Bálint, Szabó Csaba, Kovács Róbert, Fehér Gergő, Mészáros János, Fehér Gábor és Spitzmüller István. Egy esztendővel később a '87-esekkel is sikerült megismételni ezt az eredményt Tatán.

A 2001-es gárda: Vadon Dávid, Kovács István, Németi Norbert, Kanál Roland, Bihari Csanád, Rezes László, Csáki István, Német Ádám, Kovács Ferenc, Ludánszki István, Tóth Péter, Angyal Csaba, Nagy Róbert, Szűcs Zoltán és Harsányi Tibor. Ezek után - ahogy Szabó Béla fogalmazott, hálából -, megköszönték a munkáját és befejezte sportiskolás tevékenykedését. Emiatt természetesen tüske maradt benne, hiszen a DSI labdarúgó szakosztályának egyik legsikeresebb edzője volt. Az ezredfordulón megalakult a DVSC Futballszervező Rt, amely a közvetlen utánpótlás nevelését is átvette a sportiskolától.

A vezetője előbb Herczeg András volt, majd Pajkos János, akinek a helyét, amikor a felnőtteknél vezető edző lett, ismét elődje vette át ügyvezető igazgatóként. Attól kezdve a sportiskolánál az alsóbb korosztályokkal Jankovics Sándor, Sidó Csaba, id. Makray Balázs foglalkozik. Az előkészítő csoport pedig a DSI-nél 1974-től edzősködő Szilágyi Józsefhez tartozik. Cél, hogy a DVSC felnőtt csapatába minél több a városhoz kötődő játékost tudjunk adni, és ők örömet szerezzenek a stadionba kilátogató szurkolóknak. A labdarúgó szakosztály életében óriási sikert értünk el 2009-ben Jankovics Sándor 1994-ben született játékosai megnyerték a II. osztályú labdarúgó bajnokságot. Így az utánuk jövő korosztályok Magyarország legerősebb utánpótlás bajnokságában szerepelhetnek.