DSI Tollaslabda

Az ország legjelentősebb nevelő bázisa a DSI

Debrecenben a sportág meghonosodása a hetvenes évek elejére tehető. 1975-ben a Debreceni Kinizsiben kezdődött el Hegedűs Csaba irányításával a tollaslabdázás magas színvonalra való emelése és emelkedése. Ebbe a munkába kapcsolódott be 1979-ben Borbély Sándor. A két szakvezető elképzeléseinek megfelelően elkezdődött egy tudatos utánpótlás-nevelési folyamat, melynek eredményeként az ország legnagyobb tollaslabda-bázisa alakult ki napjainkra Debrecenben. Mielőtt kronológiai sorrendben haladva betekintenénk a DSI tollaslabda történelmébe, tekintsük át röviden a sportág általános helyzetét Magyarországon, amelynek ismeretében talán még inkább kalapot lehet emelni a sportiskolában zajló műhelymunka előtt.
A hajdúsági versenyzők eddig több tucat felnőtt és utánpótlás magyar bajnoki címet nyertek az elmúlt két évtizedben, a különböző válogatott keretek hosszú évek óta elképzelhetetlenek nélkülük. 1992-ben Fórián Csilla részt vett a barcelonai ötkarikás játékokon, és az idők folyamán megszerezte - eddig egyedüli debreceni versenyzőként - az örökös magyar bajnoki címet, amelyhez huszonöt felnőtt országos bajnoki cím szükségeltetik.

A kiváló versenyző mellett több cívisvárosi tollaslabdázó is részt vett világ- és Európa-bajnokságokon, de ez idáig igazán jegyzett eredményt - dobogós vagy pontszerző helyet - nem tudtak elérni. Ez azonban nem is csoda, hiszen bármennyire is profiknak számítanak az edzésmennyiségük, áldozatvállalásuk, a befektetett teljesítményt illetően a debreceni versenyzők, valójában teljesen amatőrként űzik sportágukat. Egy részük tanul, másrészük dolgozik mellette, a sportteljesítményükért anyagi ellenszolgáltatást nem kapnak.

Ellenben külföldi riválisaik igazi vérprofi sportolókként készülhetnek a komoly megmérettetésekre már ifjúsági koruk óta, ennek minden előnyét élvezik és kiaknázzák - felkészülés, edzőtáboroztatás, szakmai tanulmányutak, rengeteg versenyre járás, egzisztenciális biztonság, stb. -, így gyakorlatilag az is szinte csodaszámba megy, ha velük szemben minimális sikerélményeket is fel tudnak mutatni a magyar tollaslabdázók. Márpedig az évek alatt jó néhányszor előfordult, hogy egy-egy nemzetközi viadalon a győztesek, az érmesek vagy az előkelőbb helyezettek között debreceni versenyzőket is találhattunk.

Hazai viszonylatban egyébként Debrecen nemcsak eredményességét, hanem helyi elismertségét tekintve is különleges, egyedi helyet foglal el. A kiváló eredményeknek köszönhetően a cívisváros sportszerető közönségének tudatába szép lassan beívódott a tollaslabda is, így ma már a Hajdúságban egyre kevesebben keverik össze a versenysportszerű játékot a strandon űzött szórakozással. A szakmai munkának, a médiatámogatásnak és a biztos szponzori háttérnek is hála, igazán ismertnek számítanak az éljátékosok Debrecenben, s ha azt vesszük, hogy a tollaslabda gárda az egyedüli felnőtt magyar csapatbajnok együttese a cívisvárosnak, akkor igazán van mire büszkének lenniük vezetőknek és versenyzőknek egyaránt.

De térjünk vissza a kezdetekhez! A felnövekvő tehetségek először az utánpótlás korosztályos versenyeken tették le névjegyüket, majd később a felnőtt versenyeken is megmutatták oroszlánkörmeiket. Ebből a szakosztályból került ki a későbbi első nagy generáció: Fórián Csilla, Karácsony Kinga, Fábián Zsolt, Szolek László, Hodos Tamás, Siska Zsolt, Karika Attila és Kiss Zoltán. Az évek múlásával egyre többször vetődött fel a gondolat, hogy a kiemelkedő sportágaknak utánpótlást biztosító Debreceni Sportiskola vegye át a fiatalok képzését a Debreceni Kinizsitől, ám erre csak 1990-ben, az olimpiai sportággá válással teremtődött meg a lehetőség. Így hivatalosan 1990. január 1-től alakult meg a tollaslabda szakosztály a Debreceni Sportiskolánál.

A szakosztály irányítását két edző vállalta fel, Borbély Sándor szakágvezető-edző és Mátyus Tibor edző. A jobb tárgyi és szakmai feltételek lehetővé tették az utánpótláskurú tollaslabdázók számának emelkedését, illetve a Kinizsitől átvett tehetségek tudásának kibontakozását. Az új generáció a sportág debreceni történetében az 1991-es ifjúsági magyar bajnokságon tarolt először, amelyen mind az öt bajnoki aranyérmet a debreceni fiatalok nyakába akasztották. Az új generáció kiemelkedő alakjai: Kocsis Adrienn, Ábrahám Rea, Bánhidi Richárd, Papp Gábor, Károlyi Ákos, Cséti Viktor.
A felnőtt magyar bajnokságokon is egyre nagyobb szerepet játszottak a debreceni tollaslabdázók, mígnem elérkezett az 1991, amikor az első korosztály kiegészülve a sportiskolás tehetségekkel első ízben nyerte meg a felnőtt OB I-es csapatbajnokságot. Ezt a sporttörténelmi tettet, azóta tizenegy újabb győzelem követte!

Különleges teljesítmény fűződik a civilben történelem-tanárként és kollégiumi nevelőtanárként dolgozó Károlyi Ákos nevéhez, aki valamennyi eddigi csapatbajnoki győzelemnek kisebb-nagyobb mértékben részese lehetett. A társak által előszeretettel csak Ákóként becézett fiatalember sportiskolás versenyzőként csapattársával, Bánhidi Richárddal - a Kaposvárról elszármazott játékos szintén közel van az örökös magyar bajnoki címhez, ehhez csupán még egy magyar bajnoki aranyérmet kell nyernie - együtt 1992-ben megkapta a Magyar Köztársaság Kiváló Ifjúsági Sportolója címet is, mégpedig annak köszönhetően, hogy fiú párosban diadalmaskodtak az igen nívós mezőnyt felvonultató Európai Olimpiai Reménységek Versenyén (EORV). Ilyen eredményt korábban még egyetlen hazai tollaslabdázó sem ért el!

- Mai napig nem felejtem el azt a viadalt, hiszen a döntőben olyan lengyel párost sikerült két vállra fektetnünk, amelynek egyik tagja később a kontinens meghatározó játékosa lett - emlékezett vissza az 1992-es évre Ákos. - Néhány napig fel sem fogtam, hogy tényleg sikerült a bravúr, de ilyenkor csak rápillantottam az aranyéremre, és minden valósággá változott. A párosokban és csapatban szerzett magyar bajnoki címeim mellett természetesen erre az eredményre vagyok a legbüszkébb.
1991-től tehát a debreceni műhely a legsikeresebb utánpótlás-nevelő szakosztálynak számít az országban. Az ifjúsági válogatott többségét - vagy teljes egészét - azóta a debreceni fiatalok adják. 1991 nyarától Tan Hu személyében kínai edző nyújtott szakmai segítséget a cívisváros tollaslabdasportjának, és ezen belül az utánpótlás-képzésnek is. A korábban hazájában játékosként is kiváló szakember 1994-ig volt szaktanácsadó a Debreceni Sportiskolánál.

1995-től kezdődően kiemelkedő versenyek rendezése tekintetében is úttörő szerepet vállalt a Debreceni Sportiskola. Első nagyszabású rendezvénye az országos diákolimpiai döntő volt, melynek színvonalas lebonyolítása még a mai napig is beszédtéma a sportág képviselőinek körében. 1996-ban az első felnőtt magyar bajnokságnak is otthont adott városunk. Azért is emlékezetes ez utóbbi viadal, mert talán még soha annyian nem látogattak ki tollaslabda versenyre, mint akkor. Az Oláh Gábor utcai sportcsarnok főlelátójának nagy részét megtöltötték a szurkolók, akik fergeteges buzdításukkal - dobokkal, dudákkal, drapériákkal felszerelkezve - szinte belehajszolták kedvenceiket a győzelembe. A drukkerek közül sokan akkor láttak élőben először tollaslabda versenyt, de az élmény azóta sem törlődött emlékezetükből.

1995 szeptemberétől a DSI-nek él egy azótais sikeresnek mondható együttműködése a Kazinczy Ferenc Általános Iskolával, ahonnan több tehetséges versenyző szerzett országos szinten is hírnevet magának. A Kazinczy-DSI együttműködés eredménye a Kazinczy-kupa nevet viselő rangos nemzetközi utánpótlás verseny, amely a környező országok versenyzőinek körében is nagy népszerűségnek örvend. A viadal jóval több egy egyszerű tollaslabda versenynél, hiszen rendszerint a játéknapok végeztével a teljes mezőny együtt marad, és a szülők bevonásával a kiváló magyar konyhaművészet remekeit is megkóstolhatják az idelátogató hazai és külföldi fiatalok.

A sportág történetében nagy változást hozott az 1995-ös esztendő nyara: ekkor alakult meg ugyanis az önálló tollaslabdaklub a cívisvárosban. Az új egyesület a Debreceni Tollaslabdaklub nevet vette fel, fő mecénása pedig a Hajdú Gabona Rt lett. A cég mind a mai napig kitart a tollasozók mellett, Lakatos Zoltán vezérigazgató pedig már-már tiszteletbeli tollaslabdázónak számít. A felnőtt klub szakmai munkájának irányításával a vezetőség a DSI két edzőjét bízta meg. A DTC és a DSI között akkor létrejött együttműködési megállapodás azóta is sikeresen működik. A legtehetségesebb utánpótlás versenyzők már fiatalabb korukban együtt edzenek a felnőtt gárda tagjaival, ami - talán mondani sem kell - a fejlődésük szempontjából is igen hasznos. Ennek a koherens munkának a gyümölcse az utóbbi hét évben megszakítás nélkül megnyert hét OB I-es csapatbajnoki cím is.

1996 után kezdte bontogatni szárnyait a következő generáció: Csiszér Levente, Batár Zita, Kocsis Orsolya, Kocsis Andrea, Tóth Teofil és Szőke Gyula. Kezdetben Szőke Gyula szállította az érmek garmadát a sportiskolában, de miután kiöregedett helyére lépett Csiszér Levente, aki nemcsak ifjúsági, hanem felnőtt eredményeire is roppant büszke lehet. Napjainkban Levente számít az elsőszámú férfi tollaslabdázónak Magyarországon, és álmai között természetesen ott szerepel az olimpiai részvétel is.

- Tagja vagyok az Athén 2004-es programnak, de mivel a tollaslabda sportág kvalifikációja nagyon kemény, kegyetlenül nehéz dolgom lesz, ha ott szeretnék lenni a görög fővárosban. A sportiskolai évekre visszaemlékezve leginkább az jut eszembe, hogy mindig megfelelő számú hazai és nemzetközi viadalon tudtunk részt venni, így sokkal korábban kialakult az ún. versenyrutinunk. Ennek felnőtt koromban is nagy hasznát veszem, bár egyáltalán nem vagyok izgulós típus - mondta a zsinórban három felnőtt egyéni magyar bajnoki címmel büszkélkedő, huszonkét éves játékos.

1998 óta a Debreceni Sportiskola két edzője meghatározó szerepet játszik a sportág országos szintű irányításában is. Mátyus Tibor mind a felnőtt, mind az utánpótlás válogatott megbízott szövetségi kapitánya, és Borbély Sándor is vállalt korosztályos válogatottaknál vezetőedzői szerepet, illetve 2000 óta tagja a Magyar Tollaslabda Szövetség elnökségének is.
1999 óta a szakmai előrelépés érdekében szoros kapcsolatot alakított ki a szakosztály a dán tollaslabda sporttal. Ennek eredményeképpen 2000 májusában Borbély Sándor és Mátyus Tibor egyhetes edzői továbbképzésen vett részt Koppenhágában, ahol a dán korosztályos válogatottak edzésmunkáját tanulmányozhatták. A kapcsolat következő állomásának a 2001-es év tekinthető, ekkor egy dán tréner egyhetes edzőtáborozást vezetett Debrecenben. 2002 májusában Mátyus Tibor edző, valamint két tehetséges játékosa, Kaposi Attila és Tóth Henrik az Európai Tollaslabda Szövetség (EBU) tíznapos, nyári edzőtáborába kapott meghívást, ahol is Kaposi Attila bizonyult a legsikeresebb versenyzőnek.

Napjainkra tehát ismét beérett egy korosztály, ezt mi sem bizonyítja ékesebben, minthogy a 2003. évi ifjúsági magyar bajnokságon minden számban DSI-s versenyző szerezte meg a bajnoki címet. A legfiatalabbak prominens képviselői: Kaposi Attila, Tóth Henrik, Kovács Zsuzsa, Kovács Zsófia, Varga Orsolya, Czifra Zsuzsa.

Ez a generáció már a legmodernebb szakmai iránymutatással készül nap mint nap a versenyekre, és hazai viszonylatban egyeduralkodóknak számítanak mezőnyükben, emellett a rangos külföldi korosztályos tornákon sem a futottak még kategóriában szoktak végezni. Tehetségüket az is jó példázza, hogy fiatal koruk ellenére már tagjai a felnőtt válogatott keretnek is. Persze számukra még a saját korosztályuk versenyein való helytállás is igen fontos, éppen ezért számít nagy dolognak, hogy a 2003 áprilisában megrendezett ifjúsági Európa-bajnokságon csak debreceni versenyzők képviselték Magyarország színeit (Kaposi Attila, Tóth Henrik, Kovács Zsuzsa, Kovács Zsófia, Varga Orsolya). Erre korábban még nem volt példa.
S hogy mi vonzza évről évre a fiatalokat a tollaslabdapályák környékére immár több mint két évtizede Debrecenben? Nyilván mindenkit más motivál, de egy biztos: aki igazán komolyan készül, az nemcsak az eredményeket, hanem az élményeket tekintve is igen sok mindenre emlékezhet majd öregkorában. S mivel sokan igen hosszú éveket töltenek el a sportiskola kötelékében, vélhetően számukra mindig is kedves marad az alma mater.
Összegezve: a DSI fennállása óta a debreceni fiatalok ötvenhét arany-, negyvenöt ezüst- és ötvenkilenc bronzérmet szereztek a különböző korosztályos magyar bajnokságokon. Ezzel az eredménnyel a DSI messze az első helyen áll a sportág országos rangsorában.

A lap tetejére >>