Tollaslabda
Történelem
Az ország legjelentősebb nevelő bázisa a DSI
Debrecenben a sportág meghonosodása a hetvenes évek elejére tehető. 1975-ben a
Debreceni Kinizsiben kezdődött el Hegedűs Csaba irányításával a tollaslabdázás
magas színvonalra való emelése és emelkedése. Ebbe a munkába kapcsolódott be
1979-ben Borbély Sándor. A két szakvezető elképzeléseinek megfelelően
elkezdődött egy tudatos utánpótlás-nevelési folyamat, melynek eredményeként az
ország legnagyobb tollaslabda-bázisa alakult ki napjainkra Debrecenben.
Mielőtt kronológiai sorrendben haladva betekintenénk a DSI tollaslabda
történelmébe, tekintsük át röviden a sportág általános helyzetét Magyarországon,
amelynek ismeretében talán még inkább kalapot lehet emelni a sportiskolában
zajló műhelymunka előtt. A hajdúsági versenyzők eddig több tucat felnőtt és
utánpótlás magyar bajnoki címet nyertek az elmúlt két évtizedben, a különböző
válogatott keretek hosszú évek óta elképzelhetetlenek nélkülük. 1992-ben Fórián
Csilla részt vett a barcelonai ötkarikás játékokon, és az idők folyamán
megszerezte az örökös magyar bajnoki címet, amelyhez huszonöt felnőtt országos
bajnoki cím szükségeltetik. ( ma már 42-nél tart )
A kiváló versenyző mellett több cívisvárosi tollaslabdázó is részt vett világ-
és Európa-bajnokságokon, de ez idáig igazán jegyzett eredményt - dobogós vagy
pontszerző helyet - nem tudtak elérni. De térjünk vissza a kezdetekhez! A
felnövekvő tehetségek először az utánpótlás korosztályos versenyeken tették le
névjegyüket, majd később a felnőtt versenyeken is megmutatták oroszlánkörmeiket.
Ebből a szakosztályból került ki a későbbi első nagy generáció: Fórián Csilla,
Karácsony Kinga, Fábián Zsolt, Szolek László, Hodos Tamás, Siska Zsolt, Karika
Attila. Az évek múlásával egyre többször vetődött fel a gondolat, hogy a
kiemelkedő sportágaknak utánpótlást biztosító Debreceni Sportiskola vegye át a
fiatalok képzését a Debreceni Kinizsitől, ám erre csak 1990-ben, az olimpiai
sportággá válással teremtődött meg a lehetőség. Így hivatalosan 1990. január
1-től alakult meg a tollaslabda szakosztály a Debreceni Sportiskolánál.
A szakosztály irányítását két edző vállalta fel, Borbély Sándor
szakosztályvezető-edző és Mátyus Tibor edző. A jobb tárgyi és szakmai feltételek
lehetővé tették az utánpótlás korú tollaslabdázók számának emelkedését, illetve
a Kinizsitől átvett tehetségek tudásának kibontakozását. Az új generáció a
sportág debreceni történetében az 1991-es ifjúsági magyar bajnokságon tarolt
először, amelyen mind az öt bajnoki aranyérmet a debreceni fiatalok nyakába
akasztották. Az új generáció kiemelkedő alakjai: Kocsis Adrienn, Ábrahám Rea,
Bánhidi Richárd, Papp Gábor, Károlyi Ákos, Cséti Viktor. A felnőtt magyar
bajnokságokon is egyre nagyobb szerepet játszottak a debreceni tollaslabdázók,
mígnem elérkezett az 1991, amikor az első korosztály kiegészülve a sportiskolás
tehetségekkel első ízben nyerte meg a felnőtt OB I-es csapatbajnokságot.
1991 nyarától Tan Hu személyében kínai edző nyújtott szakmai segítséget a
cívisváros tollaslabdasportjának, és ezen belül az utánpótlás-képzésnek is. A
korábban hazájában játékosként is kiváló szakember 1994-ig volt szaktanácsadó a
Debreceni Sportiskolánál. 1995-től kezdődően kiemelkedő versenyek rendezése
tekintetében is úttörő szerepet vállalt a Debreceni Sportiskola. Első
nagyszabású rendezvénye az országos diákolimpiai döntő volt, melynek színvonalas
lebonyolítása még a mai napig is beszédtéma a sportág képviselőinek körében.
1996-ban az első felnőtt magyar bajnokságnak is otthont adott városunk. Azért is
emlékezetes ez utóbbi viadal, mert talán még soha annyian nem látogattak ki
tollaslabda versenyre, mint akkor. Az Oláh Gábor utcai sportcsarnok
főlelátójának nagy részét megtöltötték a szurkolók, akik fergeteges
buzdításukkal - dobokkal, dudákkal, drapériákkal felszerelkezve - szinte
belehajszolták kedvenceiket a győzelembe.
Meghatározó időszak volt Kazinczy Általános Iskola - DSI együttműködés. Ennek
egyik kiemelkedő eredménye a Kazinczy-kupa nevet viselő rangos nemzetközi
utánpótlás versenysorozat, amely a környező országok versenyzőinek körében is
nagy népszerűségnek örvendett.. A viadal jóval több egy egyszerű tollaslabda
versenynél, hiszen rendszerint a játéknapok végeztével a teljes mezőny együtt
marad, és a szülők bevonásával a kiváló magyar konyhaművészet remekeit is
megkóstolhatják az idelátogató hazai és külföldi fiatalok.
A sportág történetében nagy változást hozott az 1995-ös esztendő nyara: ekkor
alakult meg ugyanis az önálló tollaslabda klub a cívisvárosban. Az új egyesület
a Debreceni Tollaslabda Club nevet vette fel, fő mecénása pedig a Hajdú Gabona
Rt lett. A cég mind a mai napig kitart a tollasozók mellett, Lakatos Zoltán
vezérigazgató pedig már-már tiszteletbeli tollaslabdázónak számít. A felnőtt
klub szakmai munkájának irányításával a vezetőség a DSI két edzőjét bízta meg.
A DTC és a DSI között akkor létrejött együttműködési megállapodás az óta is
sikeresen működik. A legtehetségesebb utánpótlás versenyzők már fiatalabb
korukban együtt edzenek a felnőtt gárda tagjaival, ami - talán mondani sem kell
- a fejlődésük szempontjából is igen hasznos. 1996 után kezdte bontogatni
szárnyait a következő generáció: Csiszér Levente, Batár Zita, Kocsis Orsolya,
Kocsis Andrea, Tóth Teofil és Szőke Gyula. Kezdetben Szőke Gyula szállította az
érmek garmadát a sportiskolában, de miután kiöregedett helyére lépett Csiszér
Levente, aki nemcsak ifjúsági, hanem felnőtt eredményeire is roppant büszke
lehet.
Majd a következő korosztály prominens képviselői: Kaposi Attila, Tóth Henrik,
Kovács Zsuzsa, Kovács Zsófia, Varga Orsolya, Varga Ákos, Boros Balázs, Czifra
Zsuzsa. 2003 áprilisában megrendezett ifjúsági Európa-bajnokságon csak debreceni
versenyzők képviselték Magyarország színeit (Kaposi Attila, Tóth Henrik, Kovács
Zsuzsa, Kovács Zsófia, Varga Orsolya).
Erre korábban még nem volt példa, hogy egy egyesület játékosai alkossák a
válogatottat. A Debreceni Sportcentrumba való átkerülésünk óta is töretlen a
szakosztály teljesítménye.
Azóta is több meghatározó játékos nevelkedett fel. Közülük legeredményesebben
Gonda Daniella, Zsigmond Regina Zsófia, Vislóczki György és Mester József
szerepelt. Mindnyájan az ifjúsági válogatott kerettagok és többszörös utánpótlás
korosztályos magyar bajnokok.
2010 nyara óta két tehetséges fiatal versenyző csatlakozott a debreceni
csapathoz – Krausz Gergely Mórról és Dellenbach Rudolf Bodajkról igazolt a
Debreceni Sportcentrum – Sportiskolához. Sajnos Rudi csak egy évig
tevékenykedett Szakosztályunkban.
2011 áprilisában került megrendezésre Helsinkiben az Ifjúsági Csapat és Egyéni
Európa Bajnokság. A kijelölt utazó csapatnak négy sportiskolás fiatal: Zsigmond
Regina Zsófia, Gonda Daniella, Krausz Gergely, Dellenbach Rudolf is a tagja
volt.
2011 áprilisában ismét Debrecen volt házigazdája az Ifjúsági Magyar
Bajnokságnak. A csapat eredményesen szerepelt a megszerezhető 5 arany éremből
négy a debreceniek vitrinjébe került.
Az eredményes szereplés mellett 2010-2012 az építkezés éve is volt a szakosztály
életében. Az Oláh Gábor u. Sportcsarnokban stabilizálódó edzéslehetőségek
hatására a szakosztály létszáma ismét nagymértékben emelkedett. Több mint 50
fiatal gyerek jár a foglalkozásokra.
A szakosztály sikeresen kapcsolódott be a „Kincskereső Program” akció sorozatba.
Örömmel tölt el bennünket, hogy a résztvevő gyerekek igen nagy számban
választják a tollaslabda sportágat.
S hogy mi vonzza évről évre a fiatalokat a tollaslabdapályák környékére immár
több mint két évtizede Debrecenben? Nyilván mindenkit más motivál, de egy
biztos: aki igazán komolyan készül, az nemcsak az eredményeket, hanem az
élményeket tekintve is igen sok mindenre emlékezhet majd öregkorában. S mivel
sokan igen hosszú éveket töltenek el a sportiskola kötelékében, vélhetően
számukra mindig is kedves marad az alma mater.
Összegezve: a Debreceni Sportiskola fennállása óta, a debreceni fiatalok közel
száz arany-, ötven ezüst- és hetven bronzérmet szereztek a különböző
korosztályos magyar bajnokságokon. Ezzel az eredménnyel a DSC - SI messze az
első helyen áll a sportág országos rangsorában.